Balítélet

"Nagyon bírom a problémáidat!:D" Komlósy szerkesztőkollega klaviatúráját hagyták el ezek a szavak (parányi impulzussorozatok formájában, hogy aztán a monitoromon ismét olvasható formát öltsenek), amikor elmeséltem, mi borította fel érzékeny lelkivilágom törékeny egyensúlyát.
Történt pedig, hogy Ámerikában bemutatták az Álomgyár legújabb termékét, a Disney-Pixar koprodukcióban készült Up című animációs filmet. Az első hétvége 90 millió dollárt hozott, ami az animációs filmek között a 3. legsikeresebbnek mondható ezidáig. Én személy szerint szeretem az animációs filmeket, a többségüket legalábbis, ezért dühített fel, hogy a hazai bemutató október közepére várható. Ez bizony cirka 4 hónap. Itt van még a 11. kerületi alkoholtilalom ügye is, ami -remélem mondamom sem kell- nagyságrendekkel érzékenyebben érint.
Egészen mostanáig ha valaki megkérdezte, hogy tervezek-e külhoni letelepedést, egyértelmű nemmel tudtam felelni. Nem vonz, nem akarom elhagyni a hazámat, és ha már kitanított, itt szeretném hasznosítani tudásomat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a tehetséges fiatalok minél nagyobb számban maradjanak itthon. (puff neked ferkó)
Azonban amikor a fentiekhez hasonló dolgokkal találkozom, egyszerre érzek dühöt, elkeseredettséget és csalódottságot. Egy-egy újabb strigula a 'külföld' rubrikába.

Könnyen el tudom képzelni, hogy az olvasó fejében a következő gondolat fogalmazódik meg: "Na, a hülyegyerek nem mehet kocsmába, azt' már pattog". De nézzünk egy kicsit a dolgok mögé! Fogadjuk el, hogy szarban van az ország, és rendre inkompetens kormány kerül az élére. Tegyük fel, hogy rendben van, hogy "nálunk vannak Európa legnagyobb adóterhei", és hogy az egyszerű, becsületes, dolgozni vágyó honfitársunk lépten nyomon falba ütközik.
De az, hogy az embert szórakozni és kikapcsolódni sem hagyják, az már igazán mindennek a teteje.
Ezennel elérkeztünk a cirkusz és kenyér dologhoz, ami mostanában vesszőparipám, de nem véletlenül.
Szemlátomást azt akarják elérni, hogy az ember a napi robot után szépen hazamenjen, és otthon gubbasszon. Véletlenül se menjen ki, mert abból még baj lehet. Tévét nézhet, a sok reklámot időnként megszakítja a móunika show, vagy a többi rendkívül igényes népbutító műsor, az nekik nem árthat. Ne olvasson, művelődjön, mert abból is gond lehet.
Nem, én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni!
És igenis el akarok menni kocsmába, meg akarom nézni az Up-ot még júniusban (meg is fogom)!
Nem akarok oda jutni, amit Ray Bradbury már az ötvenes években megálmodott Fahrenheit 451 című művében (agymosott polgárok, állami könyvégető vállalat), ezért kezdtem nemrégiben szélmalomharcba a györökutca blogon. Nem könnyű, de megpróbálok lehetőségeimhez képest minél többet tenni annak érdekében, hogy olvasásra és minőségi filmek megnézésére bírjam a mikrokörnyezetemben élőket, mert hiszem és vallom, hogy a hosszú távú (érték)válságkezelés titka a fejekben rejlik!
Szívből kívánom, hogy törvényalkotó honatyáink, valamint az állami és magánszektor döntéshozói térjenek észhez, ugyanis egyre több az elégedetlenkedő ember, és ha ez így megy tovább, bizony sok fiatal fog dobbantani(És ez még semmi lesz ahhoz képest, ha még azok a bizonyos pizza alakú kokárdák is előkerülnek...).
Ezek tehát fajsúlyos kérdések, amikkel igenis foglalkozni kell és lehetőség szerint tenni érte.
Mindezek fényében reménykedem, hogy nem fog balítélet érni!