Mi rengeteget daloltunk gólyatáborban. Még be sem értünk a tóvárosi vasútállomásról a táborba, de már 4-5 nótát meg kellett tanulnunk, és ez csak a kezdet volt. Az egyik remek dal címe cirkogejzír volt, abban volt a címben is szereplő sor, mely a nótában nem az "enni" szóval végződik...
Na, hogy erre a videóra (kisfilmre, egészen pontosan) hogyan is bukkantam, az jó kérdés. Valószínűleg valahogy így. Hamisíthatatlanul magyaros kellékek: a tábla, amin még olvashatók az előző napok vendégcsalogató kiírásai, a fóliával bevont pénztárgép, mellette az eredeti kávéspohár, a jó öreg kis méretű Sport szelet (igaz, ha jól látom, itt Hammm néven fut), és persze az arcok. A kiskocsmák, talponállók összetéveszthetetlen vendégei.
Hogy e kisfilm cselekménye is ennyire jellemző-e a mai magyar valóságra, azt már döntsétek el ti!