Bár nem friss a hír, de Kósa Lajos képviselő úrnak köszönhetően újabb gyöngyszemmel gyarapodhatott volna a magyar politikusok égbekiáltó baromságainak gyűjteménye.  Egy a bibi hölgyek-urak. Nem mondott hülyeséget ez a fickó. Azt merészelte mondani, hogy Magyarország = Abszurdisztán. A megfogalmazás pártkatonához híven erős, az előadás bizonyára teátrális volt.

És itt jön a de. Nem kell ahhoz se narancsszedőnek (fityisz) vagy szegfűárusnak (moszap) lennünk, hogy belássuk nem beszélt nagyon mellé Kósa Úr. A szabadság vándorai, az igazi madarak (szadesz) pedig úgy elszálltak (délre, vagy melegebb éghajlatra kinek, hogy tetszik) hogy a magyar politikai térképen nemigen találkozunk velük egy ideig.

Ide s tova 20 éve kiáltotta ki Szűrös Mátyás a Harmadik Magyar Köztársaságot, immár két évtizede tombol a demokrácia. Tombol, mert nem konstans, inkább hullámzik, mint a sinus-görbe. Paradigmaváltás előtt áll az egész világ. A válság nevű keserű kapszulát mindenkinek lenyomták a torkán, és megtudtuk mindenki beteg. Míg mindenki azon van, hogy meggyógyuljon, új erőre kapjon, addig mi cibáljuk egymás haját, mint két ovis szakadó esőben a homokozóban, s nem vesszük észre, hogy a valagunk alatt nem homok van, hanem sár.

És pontosan ez a baj. Hogy nincs közös társadalmi minimum, biztos alap. Nincs egység magyar álláspont számos történelmi kérdésben. Én nem mondom, hogy minden romokban van. De közel sem rózsaszín minden. Mindenki tudna a hétköznapokból mondani gyöngyszemeket, hogy mi mikor és hogyan nem működik. (személyes kedvencem a MÁV-BKV duó)

Az, hogy ez valakinek a felelőssége, valaki azért kapja a fizetését, hogy működjenek a közszolgáltatások lassan szóra sem érdemes. Felelősség 0% minden másra meg ott az adófizetők pénze és az önmagunknak kiutalt végkielégítés.

A választások előszele már megcsapott mindenkit. A végeredmény ismeretes, úgy gondolom, nem vállalok nagy kockázatot, ha kijelentem, a Fidesz nyer. Eddig pontosan a korának megfelelően viselkedett a magyar „demokratikus” társadalom. Nekivágtunk szép reményekkel, megtettük az első lépéseket, tanultunk és hittük, amit hinni akartunk, amit elhitettek velünk. Ideje, hogy felnőjünk és vállaljuk tetteink súlyát, hogy büszkén nézhessünk a tükörbe.

Mindannyian tudjuk, hogy az ország nem áll éppen nyerő helyzetben. Választanunk kell a piros vagy a kék kapszula közül. (a la, Mátrix) Kérdés csak az, hogy az illúziót vagy valóságot választjuk.

A pirulát így is, úgy is le kell nyelnünk…