Kétoldali agyérgörcsöm és baloldali heresérvem van már attól, ami manapság a magyar közéletben zajlik. Tudniillik a kormányhoz (nem annyira bevallottan, ám annál köztudottabban) közeli, magát ízig-vérig magyarnak valló csoportok máson sem rugóznak, mint azon, hogy éppen a múlt melyik kétes, esetenként vállalhatatlan szereplőjét rehabilitálják. Rehabilitálási és szoborállítási láz van kérem, hiszen nincs jobb dolga a derék magyar polgárnak, mint századok záporesőinek illatától megrészegülten azon morfondírozni: kit ítélt meg/el helytelenül az utókor, és kiről nem derült még ki valami gazemberség.

Pillanatnyilag terítéken: Prohászka. Wass, Nyíró, Horthy. Felkészül: Szálasi. Mérhetetlenül szánalmas és gyomorforgató, ahogy a jelenkor (és annak szereplői) bánnak a múlttal. Boncasztalon darabjaira szedve, az információkat ügyesen úgy porciózva, hogy minimum megkérdőjelezhető, vagy teljesen elbizonytalanító legyen az, amit eddig történelmi tényként ismertünk. Lassan nem marad olyan történelmi esemény vagy személy, melynek lény(eg)ét ne próbálták volna cáfolni, újramagyarázni. Szegény Shakespeare. Néhány éve volt "szerencsém" megtekinteni egy dokumentumfilmet, ahol - magukat nagyon eszesnek gondoló fiatal oknyomozók - a holokausztot már-már úgy szolgálták fel nekünk, mint egy félreértett globális wellness-programot - épp' csak a vidám sorversenyekről, és gőzölgő lángos mellett verselő zsidó emberek kedélyes koraestéiről nem sikerült bizonyítékokkal szolgálni. Milyen furcsa, pár százezren azért másképp emlékeznek, mégis: ha sokáig kiabálsz hangosan, még az is lehet, hogy végül neked hisznek majd.

Nem tudom elképzelni, hogy létezik még egy olyan cinikus szemétdomb, amely ilyen mértékben retteg saját múltjának feltárásától, bűnöseinek végérvényes felelősségre vonásától, kristálytiszta tények napvilágra hozatalától. Ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy bármely más ország ilyen gyalázatosan bánna annak kárvallottjaival - esetenként sültbolondoknak beállítva azokat. "Vannak, akik szerint"... vicces dolog a Radnóti színházban Nyírő József-estet tartani, akiről e pillanatban elég annyit lejegyezni, hogy félremagyarázhatatlanul náci volt. Aztán vannak, akik szerint épp most van itt az ideje dicső nagybányai Horthynak szobrot állítani. Mint ha nem lenne elég tömény a mindennapos gyűlöletkeltés, zsidózás, kommunistázás, hazaárulózás, egymás megbélyegzése, feltétlenül szükség van még egy kis provokációra is.

Sebaj honfitársak, így tovább! Nincs is másra gondunk.