Britanniában tombol a jólét. Ezt nem csak az unalomból gyilkolászó vörösgyapjas kölkök mondatják velünk, sokkal inkább a brit tudósok Batiz-Tvrtko-Frei szenzáció-kollektivista tengelyt is megszégyenítő kutatásai. Megregulázták a szerelem első látásra jelenségét (8,2 másodperc alatt esel szerelembe, ez van, fogadd el), majd futballtörténeti mérföldköveket lehugyozva megállapították, hogy a vörös mezben játszó csapatok -pszichológiai okokból- sikeresebbek társaiknál. Brit tudós módjára szabadidőt és energiát nem kímélve utánajártunk.
Felbuzdulásunk első félidejében úgy cseleztünk, hogy a tétel bizonyítást nyerjen. A teljesség igénye nélkül percek alatt összeállítottuk a vörös hordák impresszív világválogatottját:
A képen látható klubok rekordbajnokok hazájukban. A Liverpool -Manchester páros 18-18 bajnoki címmel holtversenyben ül az angol trónon.
A második félidőben aztán egyenlített a ráció. A francia, a spanyol, az osztrák, a magyar, a lengyel, a belga, a horvát és mégannyi bajnokság magasról szarik brit kutatóink korszakalkotó felfedezésére. Mielőtt teljes kétségbeesésünk következtében sodronykötél után nyúltunk volna, a hosszabbítás perceiben a magunk javára fordítottuk a tényállást. Utolsó mentsvárként a elmúlt 10 év legrangosabb kupasorozatában, a Bajnokok Ligája döntőiben kerestünk és találtunk megerősítést.
1998/1999 Manchester United – Bayern München 2-1
A futballtörténelem egyik legdrámaibb végkimenetelű fináléjában az egész meccsen domináló német bőrnacisok a rendes játékidő utolsó percéig vezettek. Aztán a United két szögletből, két cserejátékosa révén két perc alatt megfordította az állást. A Manchester ünnepelt, Kuffour a gyeptéglák módszeres átrendezésébe kezdett. Talán elég lett volna megkérni az angolokat, hogy játszanak fehérben.
2000/2001 Bayern München – Valencia 1-1 (Pen: 5-4)
2 évvel a kudarc és 1 évvel a rehabilitációs kezelések után a bajorok tanultak a hibából: a gránátvörös-szürke mezt lecserélték „telivörösre”, hogy aztán lelkiismeret-furdalás nélkül nyerjenek a klubszíneiket felelőtlenül megválasztó Turia-partiak felett. A mérkőzés szoros volt, a kimenetel eleve elrendelt.
2002/2003 Juventus – AC Milan 0-0 (Pen: 2-3)
A Milánói piros-feketék majdnem ráfáztak arra, hogy az Old Traffordon sápadt szerelést húztak. Ahelyett hogy megkérdezték volna a vendéglátókat a siker titkáról, kockázatos tizenegyesrúgásokig vitték a párharcot, ám végül ismét -az alapjáraton- vörös csapat nyert. Akarom mondani: a Milan.
2004/2005 Liverpool – AC Milan 3-3 (Pen: 3-2)
Két év múlva azonban az olaszok elkövették a legelemibb hibát, ami elkövethető: ismét fehér szerelést öltöttek, ám ezúttal egy vörösben pompázó csapat ellen. Hiába vezettek a félidőben 3-0-ra, azt ők sem gondolták komolyan, hogy ezt a mérkőzést megnyerhetik. Ennek rendje és módja szerint a Liverpool a BL történetének egyik legnagyobb visszatérésével 3-3-ra módosított a második félidőben, majd tizenegyesekkel meg is nyerte a kupát. Nem is volt kérdés.
2005/2006 Barcelona – Arsenal 2-1
A katalánok a jól bejáratott gránátvörös-kék mezükben rohantak ki a gyepre keresztet vetni, az Arsenalnak pedig a szokásos vörös szerelésükben kellett volna. Ehelyett ezek a derék londoni iparosok egy láthatósági mellénnyel akarták megtéveszteni ellenfelüket. Vezettek ugyan, de ezt írjuk a spanyolok 37 percig tartó fuldoklásos röhögésének számlájára. A Barcelona természetesen fordított, az ágyúsoknál pedig egyedül Henry volt az, aki rájött a trükkre: gyorsan át is igazolt a katalánokhoz.
2006/2007 AC Milan – Liverpool 2-1
Athénban az Istenek vicces kedvükben lehettek. A fehérmezes Milán győzött a vörösmezes Liverpool ellen. Még emésztjük. Sovány vigasz a kutatás szempontjából, hogy a negyeddöntőbeli vörös-vörös párharcban mindkétszer a hazai, vagyis vörös mezében szereplő csapat győzött: Roma – Manchester 2-1, Manchester – Roma 7-1.
2007/2008 Manchester – Chelsea 1-1 (Pen: 6-5)
Helyre állt a világ rendje. A manchesteri vezetés, majd a kékek egyenlítő gólja után a második félidőben meg is nyerhette volna a meccset a londoni társulat. De valamiért semmi nem jött be! Drogba időközben rájött a trükkre és kért magának is egy pirosat – apró szépséghiba hogy mez helyett lapot kapott. A szétlövésnél újabb dráma következett: Terry elcsúszott, a labda a kapufáról kivágódott, John összegörnyedt, édesanyja csuklani kezdett, a United pedig behúzta. Fortuna? Sors? Nem hisszük.
2008/2009 Manchester – Barcelona 0-2
A katalánokat egy erős hátszél befújta a döntőbe és ha már ott voltak, felvették a jól bevált gránátvöröset. A vörös ördögöknek így nem volt más választásuk, minthogy seggbe rúgják magukat és fehéret vegyenek. Tudták jól, hogy ezzel el is dőlt minden, a mérkőzésen nem is erőlködtek 10 percnél tovább. Messiék ficánkoltak a pályán, Ronaldoék pedig alig várták a díjátadó ceremóniát, hogy jövőre hisztirohamok közepette követeljék vissza a vörös mez viselésének jogát.
2009, május 27: Ronaldo még egy fehér csuklószorítóval is tetézte a bajt. Neki senki nem szólt?
Utolsó kommentek