A tüntetés

Ma, június 5-én, zajlott az a tüntetés, melyet a műegyetemi EHK szervezett a 11. kerületi szesztilalom kapcsán. A kérdéskör eléggé foglalkoztat, így aztán természetes volt, hogy én is részt vettem. Az időjárás nem kedvezett: reggel szemerkélt az eső, és bár később jobbra fordult, ez sok embert visszatartott. Mégis: a tüntetés sikeresnek nyilvánítható. Sikerült elérni, hogy az egyetem kollégiumainak szórakozóhelyein lehessen alkoholt fogyasztani este 10 után is. Ennek a demonstrációnak ez volt csupán a célja. (az esemény tárgyilagos beszámolója képekkel: itt)

Hazafelé menet elgondolkoztam: ez rendben van, és most?
Mi van azzal a rengeteg kerületbeli fiatallal, akik nem kollégisták, urambocsá' nem műegyetemisták, vagy szimplán nem szeretnek, akarnak egyetemi szórakozóhelyekre járni? Mi van a boltosokkal, kocsmárosokkal? Az eredeti problémát tehát egyáltalán nem sikerült megoldni. Ugyanúgy dühöngök magamban, mint ezelőtt két három hete, amikor ez az egész rémálom kezdődött. Kellene egy rendes tüntetés! De nem 500, hanem 5000 emberrel, petíciókkal, síppal, dobbal...

A tüntetésen (elgondolkodva, kiábrándulva, elszontyolodva)