Nos. Adott egy film, ami közel sem az, aminek látszik. A magyar címéről (Alvilági játékok) legfeljebb egy éjszakai pornózást követő Film+ alkotásra tippelnénk – úgy levezetőképpen, az alvási zavarok elűzése gyanánt. A hazai mozik hírből sem ismerték, a szereplőlista és az előzetes megtekintése utáni fejvakarásunk is jogosnak mondható. Akkor most tulajdonképpen mit is várhatunk ettől a 2006-os alkotástól? Lássuk.
Az első egy órában marhára nem fogod érteni, hogy ez a film hová akar kilyukadni. Sorjáznak ezek a kis mozaikdarabkák viszonylag összefüggéstelenül, miközben teljesen farkatlan párbeszédekből kellene leszűrnöd valamit, ugyanakkor megpróbálod kitapogatni ennek a csapongó vonalvezetésű katyvasznak a műfaját, s mire megállapodnál abban, hogy itt egy furcsa humorba ágyazott elülsőcomb-tájéki testnyílásról van szó, hirtelen a magasba emelkedik egy velőtrázóan szigorú tekintetű altájéki hímnyél-nyúlvány. Nem tudod, mi tart a képernyő előtt az utolsó fél órára, de ha oda megérkeztél, hazaérkeztél.
Láthatod újra a sakált, az akciófilmek örök nyomozóját, aki közben névileg macskává szelídül ugyan, de karakterében ugyanazt hozza, mint 97’-ben. Itt van ez az eb, akit csorgó nyálú kiskutyaként ismertünk meg, habár legkésőbb pályafutása és a film végéig bebizonyítja, hogy óriási hiba volt a skatulya. A főnök is ezen csúszik el, hiába játszott ő már Istentől kezdve Daisy sofőrjén át minden létező karaktert, emberfeletti tapasztalatáról tanúbizonyságot téve. Ott van még a 84’-es Gandhi - avagy a rabbi - a szemközti toronyház zsidófellája illetve kedvenc amerikínoid csajunk a szerelmi szál érdekében.
Hogy miről is szól a film? Hülye lennék elmondani…
2010.01.26. 19:07 Komlósy Cs
A kutya, a macska és a két füstölgő nagyfőnök
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://tritonal.blog.hu/api/trackback/id/tr261704536
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
giorgio (Gyurka) 2010.01.26. 20:43:47
Bizonyos körökben ezt hívják szinkronicitásnak. Mármint pl. azt, hogy én is éppen most akartam jelentkezni egy filmmel, habár annak hossza töredéke ennek, és a hozzá fűzött kommentárt hasonlóképpen kurtára szántam.
De hogy ne csak offoljak: a "kínai" kislányt soha nem bírtam igazán, a történetre meg marhán nem emlékszem. Valószínűleg pont amiatt, hogy az első fele maga a káosz.
Kingsley? Ő cool.
De hogy ne csak offoljak: a "kínai" kislányt soha nem bírtam igazán, a történetre meg marhán nem emlékszem. Valószínűleg pont amiatt, hogy az első fele maga a káosz.
Kingsley? Ő cool.
Komlósy Cs 2010.01.27. 07:46:37
igazából a kedvencet úgy értelmezed ahogy akarod :D vagy idézőjelben, ironikusan vagy úgy, hogy én sem bírom igazán, de magamon elviselném. Az első fele tényleg káosz, és elég komolytalannak tűnik, de a végén bedurvul és minden a helyére áll. Csodálkozom hogy nem emlékszel rá, mert jó befejezése van. Bár lehet hogy csak nekem tetszett nagyon.
Utolsó kommentek