Eredetileg ’Választási prezümé’ címmel tértem volna vissza a blog megcsappant közéletébe, azonban az utolsó utáni pillanatban várakozó álláspontra helyezkedtem - nodemajdmost. Jelentem: túlestünk a magyar választások harmadik El Classico-jának első félidején, történt itt minden, amit egy előre lefutott rangadó megkíván. A rossz beléptető-rendszertől kezdve a kissé túlszabott hosszabbításon át egészen a bunda felemlegetéséig, a játékvezető tevékenységéről (OVreBo) már nem is beszélve. Bájdövéj - a narancsligetek ültetése elkezdődött, a szocia_listák csúnyán beárazódtak, a szakadékus periferialisták vonakodva ugyan, de hozták a nem kívántat meglepőt. Az új belépő határozott "Igen" helyett egy megszeppent "Lehet"-el ugrotta át a küszöböt, a fórumosoknak a fórumozás marad, a civileket pedig egy eleddig láthatatlan erő előzte be - a TSZF. Bővebben alant...
Unblock olyan volt ez a választás is, mint az 54328 érvénytelen szavazatot magáénak érző TSZF mozgalma. Míg ők legalább nyíltan elismerik szellemi alkalmatlanságukat a voksolás volumenéhez, addig egyesek egymásra mutogattak. Jellemzően magyaros színfoltja volt a tegnapi nap OVB stand-upja sit-downja, melyen arról értekezetek órákig, hogy most akkor terítsenek a river előtt, vagy a 90. perctől közvetítsék a mérkőzést? Végül az utóbbi évek „jól bevált” magyar gyakorlatát követve az utóbbinál döntöttek, így ismét megfosztották a nézőket az élőben izgulás élményétől, habár az internetre egyfolytában érkeztek a nem-hivatalos eredmények. A hosszú sorok is táptalajt szolgáltattak a konspirációk szerelmeseinek (voksturizmus, mozgósítás, stb), egyúttal nekem is, ám az eredmények ismeretében korábbi álláspontomat felülvizsgálva arra jutottam: csak egy újabb elcseszett szervezés áldozatai voltunk. Az adatokat és a matematikát segítségül hívva ugyanis kiderült, egy szavazóhelyiségben kb 780 ember tud kényelmesen leszavazni a nap folyamán, feltételezve, hogy minden olajozottan megy, és a fallosz-fetisiszták sem tökölődnek sokat díjnyertes műveikkel a függöny mögött. Ehhez képest volt vagy egy tucat szavazóhelyiségünk, ahol több ezren adták le voksukat. A választási Survivor győztese amúgy Ostoróczi Szabolcs lett, 01:18. Gratulálunk, jár egy üveg pezsgő!
Valóban lezárhatunk egy húsz éves korszakot, már csak azért is, mert a rendszerváltó kormánypártot úgy rúgták ki páros lábbal a népképviseleti bazilikából, hogy még a küszöb közelébe sem járt – hogy taknyoljon benne egy egészségeset. Ibolya bukásról beszél, pedig valójában elvégezte azt a feladatot, amivel valamilyen titkos erő megbízta: a hígfossal tette egyenlővé az MDF-et. Tegyük hozzá, nem volt nehéz elűzni az utolsó kisnyugdíjas csoportot is, miután a pártszimpatizánsok száma már 1 éve is csak az MTK szurkolóinak számával konkurált. Az ősellenséggel való lebratyizás már bőven elég lett volna, de ő még ráb*szott egy lapát szenet ezzel a debil önlejáratókampánnyal: ha már el kell veszni, legalább röhögve vesszünk el. A párt utolsó segélykiáltását egyik jelölje fogalmazta meg bravúros szófordulattal: „Kérem, hogy ha számíthatok rá Önre én Ön is számíthat rám”. Világos beszéd.
A Fidesz győzelme nem volt kétséges, a kétharmad sem vágyálom, ugyanakkor meglepően visszafogott ünneplést és beszédeket hallhattunk a nem is annyira fiatal demokraták részéről. Mintha leendő miniszterelnökünk is beszart volna a rá váró feladatok súlyától.
Kiderült az is, hogy a fruttik feleslegesen féltek a vad fruttikról, a Rosszabbik párt akkumulátorai ugyanis már most erősen kimerülőben vannak (a tábor növekedése ellenére). Eddig ugye jól működött a „lágy” szkítazenére történő tömegek hipnotizálása, „erdélytvissza”, gulyáságyú/kenyérosztás, csendőrség, cigányendlösung féle lózungok sakálüvöltése, a tisztelt házban azonban már nem hülyék ülnek, így szükség volna egy valódi programra is. Az meg ugye, nincs. A szocialistákra rákerült az árcédula, a világ összes bűnéért most ők vezekelnek. Miközben Lendvai Ildikó hangjában továbbra is nehéz új érzelmi vonásokat fellelni (még mindig úgy beszél, mint aki bármelyik pillanatban elsírja magát) addig Mesterházy mértékletességre kérte a következő kormányt, amit értelmezhetünk úgy is: ti kevesebbet lopjatok, mint mi. Az LMP-t annak ellenére alábecsülték a közvélemény-kutatók, hogy a tanácstalan szavazók számát azért rendesen meg lehetett saccolni. A Lehet Más szavazói pedig nagyrészt innen kerültek elő az utolsó hetekben.
Zárásként két nagyon lényeges kérdés felvetésével búcsúzom, gondosan mérlegelve az idei választások első fordulójának konklúzióit.
1. Ezt a választást inkább az MSZP bukta el, mint a Fidesz nyerte meg, a fruttikra ugyanis az állampolgárok nagy hányada csak „jobb híján” voksolt, nem elkötelezettként. Kérdés, hogy a következő választásoknál parlamentbe jutásra esélyes lenne-e az a párt, amelyet Fiatal Anti-Szocialistáknak (vagyis FASZ-nak) keresztelnénk. Az idei választási morál és komolytalan résztvevői megmutatták: nagyon is. (Ötlet levédve, számítok szerkesztőtársaim együttműködésére a megalapítást illetően.)
2. Egy sokkal profánabb kérdőjel. Vajon a választópolgárok közül volt-e olyan megzsugorodott szellemi mazsola, aki 5-6 órát várakozott étlen-szomjan azért, hogy végül egy falloszt rajzoljon a szavazólapra. Magunk közt szólva: simán elképzelhető.
Utolsó kommentek