A minap „kellemesen” telt, hála a MÁV-nak kétszer is sikerült egy kövér 40 percet elidőznöm a kelenföldi illetve a tatai állomáson. Ilyen apróságokon az ember már fel sem húzza magát, volt nálam könyv, kellemesen elvoltam. Mikor hazafele jöttem volna egy idős hölgy ténfergett kissé tanácstalanul. Megkérdeztem segíthetek-e. A néni megkérdezte mikor és hányadik vágányról megy a vonata, Győrszentivánra menne ugyanis. Láttam fizikailag sincs a toppon, amellett, hogy igyekeztem megnyugtatni (késések voltak gázolás miatt) felajánlottam, hogy segítek cipekedni és kezdetét vette a csevej. Végtelenül érdekes volt, hogy folyamatosan elnézést kért, hogy a segítségemre szorul, én igyekeztem biztosítani arról, hogy ez természetes. Pedig, mindannyian tudjuk, sajnos nem az. Nem leszek álszent, nem mindig vagyok grál lovag, bizony szégyellem magam, de Pesten néha én is megfeledkezem magamról. Valahogy az az érzésem néha, hogy Pesten az idősek rá is játszanak a dologra. A kort sokan sokféleképp használják. Egyesek kibúvónak, mások önigazolásra, Magyarországon kevesen maradnak testileg-lelkileg egészségesek nyugdíjas éveikre. A nénivel folytatott beszélgetésem alatt végig az volt az érzésem, hogy szégyelli, hogy nem tudott „tisztességgel, méltósággal megöregedni” és kiszolgáltatott helyzetbe került, rozoga fizikai állapotát és önmagát már tehernek állította be. Számomra félelmetes belegondolni abba, milyen lehet ennyire kiszolgáltatottnak lenni, amikor mások segítségére szorul az ember saját fizikai korlátai miatt. Végül feltettem magamnak a kérdést, vajon ha segítségre szorulnék ki az, akihez bizalommal fordulhatnék és merném is felhívni tudván, hogy nem terhes számára a dolog és önzetlen a támogatása.   

Végül arra jutottam, hogy a magyar társadalom egyik nagy hiányossága és egyben a nyugati világ értékrendjének egyik sarokköve, az egymás iránti érzékenységünk és a másikra irányított figyelem rohamos csökkenése. Az énközpontú felfogás korlátozza a szociális érzékenységünket. Amennyiben az ember rájön, hogy nem ő a világ közepe és nyitott szemmel jár, pár jó szó és egy kis figyelmesség másnak nagy örömet okozhat.